Az iskolakezdés előtt sok szülőben felmerül a kérdés, hogy vajon elég felkészült a gyermekem az iskolára? Felismeri a betűket? Tud számolni? Le tudja írni a nevét? Fontos azonban tudni, hogy az iskolába lépő gyermekkel szemben nem elvárás, hogy már tudjon olvasni, írni vagy számolni, és nem szükséges előre megtanítani neki a betűket és a számokat sem.
Ezek elsajátítása az iskolai tanulás része. Természetesen nincs azzal sem probléma, ha egy gyermek saját érdeklődéséből kérdezget a betűkről, felismeri a saját nevének kezdőbetűjét, számolgat vagy szeretné leírni a nevét. Ilyenkor nyugodtan válaszoljunk a kérdéseire, és támogassuk a kíváncsiságát. Más azonban az érdeklődés követése, és más az, amikor azért kezdjük el előre tanítani, mert attól tartunk, hogy különben lemarad az iskolában. Logopédusként sokkal fontosabbnak tartom, hogy azokat az alapokat erősítsük, amelyekre később az olvasás, az írás és a számolás épülhet.
Gondoljunk csak bele: amikor a gyermek az órán meghallgat egy olyan utasítást, hogy „Nyisd ki a füzeted, keresd meg a következő üres oldalt, majd karikázd be a képek közül azokat, amelyek nevében hallod a „sz” hangot!”, egyszerre több készségét kell használnia. Meg kell értenie a hallottakat, meg kell jegyeznie az utasítás egyes lépéseit, megfelelő ideig fenn kell tartania a figyelmét, fel kell ismernie egy adott beszédhangot, majd végre is kell hajtania a feladatot.
Hasonló a helyzet az olvasástanulással is. Ahhoz, hogy később a gyermek megértse, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a betűk és a beszédhangok, rengeteg olyan tapasztalatra van szüksége, amelyet már jóval az első betű megtanulása előtt megszerezhet: szótagolhat, rímeket kereshet, megfigyelheti a szavak kezdőhangját, mondókázhat és játszhat a szavakkal. Éppen ezért az iskola előtti időszakban nem az első osztály tananyagát érdemes előrehozni. Sokkal többet tehetünk a gyermekért azzal, ha mesélünk, beszélgetünk, társasozunk, mondókázunk, építünk, gyurmázunk, rajzolunk, mozgunk és rengeteget játszunk.
Nem az a cél, hogy szeptemberre egy „kisiskolás” üljön az iskolapadba, aki már ismeri azt, amit ott majd tanítani fognak. Hanem az, hogy olyan stabil készségekkel érkezzen, amelyekre az új ismereteket biztonsággal fel lehet építeni.
Beszélgessünk minél többet!
Logopédusként talán nem meglepő, hogy az egyik legfontosabb területnek a nyelvi készségek fejlődését tartom. Az iskolában a gyermeknek rengeteg információt kell majd nyelvi úton feldolgoznia. Meg kell értenie a tanító magyarázatát és az egyre összetettebb utasításokat, később pedig az olvasott szövegeket is. Ehhez megfelelő szókincsre és nyelvi fejlettségre van szükség. A jó hír az, hogy ennek fejlesztéséhez nincs szükség különleges eszközökre. Használjuk ki a hétköznapi helyzeteket!
- Bevásárlás közben például beszélgethetünk arról, mi kerül a kosárba. Kereshetünk gyümölcsöket, zöldségeket vagy tejtermékeket, megnevezhetjük a tárgyak tulajdonságait: „Keress egy gyümölcsöt, ami piros és kerek!”
- Főzés közben előkerülhetnek olyan igék, mint a szeletel, hámoz, kever, önt, gyúr, reszel. Közben megfigyelhetjük a sorrendiséget is: mi történt először, utána és végül?
- Séta közben játszhatunk tulajdonságkeresőt: mondjunk három jellemzőt valamiről, amit látunk, a másiknak pedig ki kell találnia, mire gondoltunk.
A gyermek szókincsének bővítésének nem az a módja, hogy folyamatosan „kikérdezzük”. Sokkal többet segít, ha mi magunk változatosan beszélünk, megnevezzük a körülöttünk lévő dolgokat, új szavakat használunk, és valódi beszélgetésekbe vonjuk be őt.
Játsszunk a hangokkal!
Az olvasás és írás tanulásának egyik fontos előfeltétele a fonológiai tudatosság fejlesztése. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a gyermek képes a beszédet nemcsak jelentésként értelmezni, hanem annak kisebb egységeire, például szótagokra és hangokra is figyelni. Erre az iskola előtt játékosan készülhetünk nagycsoportos korban.
Szótagoljunk! Tapsoljuk el a családtagok nevét, állatok, ételek vagy éppen a környezetünkben található tárgyak nevét: ku-tya, pa-ra-di-csom, mo-tor. Én úgy szoktam ezt hívni a foglalkozásokon, hogy „robotosan” beszélünk. Ezután össze is hasonlíthatjuk őket: melyik szó volt hosszabb? Melyiknél tapsoltunk többet?
Keressünk azonos kezdőhanggal kezdődő szavakat! „Én látok valamit, ami ugyanazzal a hanggal kezdődik, mint a maci.” Vagy válasszunk egy hangot, és próbáljunk minél több olyan szót gyűjteni, amely azzal kezdődik.
A hangokkal való játék során azonban fontos, hogy ne betűnevekkel dolgozzunk. A „macska” például nem „em” hanggal, hanem [m] hanggal kezdődik. Játszhatunk szógyűjtést, rímkeresést, szótagolást és „Milyen hanggal kezdődik?” játékokat is. Ezek néhány perces játékok, akár autózás vagy séta közben is elővehetőek.
Figyeljünk arra is, amit hallunk!
Az iskolában a gyermeknek sok olyan információt kell majd feldolgoznia, amelyet nem lát maga előtt, csak hall. Ezért érdemes játékosan erősíteni az auditív figyelmet és emlékezetet is. Kezdetben adjunk egyszerű utasításokat: „Hozd ide a piros ceruzát!” Majd fokozatosan nehezíthetünk: „Hozd ide a piros ceruzát és a kék építőkockát!” Később: „Tedd a piros ceruzát az asztalra, a kék kockát pedig a dobozba!”
Játszhatunk „Csináld utánam!” játékot is. Mondjunk vagy tapsoljunk egy rövid ritmust, amelyet a gyermeknek meg kell ismételnie. Például: taps–taps–kopp. Ha ez már könnyen megy, fokozatosan növelhetjük a sorozat hosszát. Nagyszerű gyakorlat lehet a szólánc is. Mondjunk három szót: kutya, alma, autó. A gyermek próbálja ugyanebben a sorrendben visszamondani őket. Ha ez könnyű, jöhet négy, majd akár öt szó is. Nem versenyről van szó. Mindig a gyermek aktuális szintjéről induljunk, és csak akkor nehezítsünk, ha az előző fokozat már magabiztosan megy. Nyugodtan játékossá tehetjük: dobáljunk közben babzsákot, labdát, nyomjunk annyit a pop-it játékon stb.
A mesélés sokkal többet fejleszt, mint gondolnánk
Ha egyetlen egyszerű tevékenységet kellene kiemelnem az iskola előtti időszakból, a közös mesélés biztosan az elsők között lenne. Mesehallgatás közben fejlődik többek között a gyermek szókincse, figyelme, emlékezete, szövegértése, képzelete és az ok-okozati összefüggések felismerése. De ne csak felolvassunk! Beszélgessünk is a történetről, például: „Szerinted miért lett szomorú a szereplő?”, „Mi történt azután, hogy elindult otthonról?”, „Te mit tettél volna a helyében?”, „Szerinted mi fog történni a következő oldalon?”
A történet végén megkérhetjük a gyermeket arra is, hogy mesélje el saját szavaival, mi történt. Ha ez még nehéz, segítsünk kérdésekkel vagy képekkel. A cél itt sem a számonkérés. Nem kell minden oldal után kérdések sorával megszakítani a mesét. A közös könyvnézegetés maradjon elsősorban örömteli, meghitt élmény.
„Mi volt ma az oviban?”, segítsünk történetet mesélni!
Az iskolában egyre fontosabbá válik, hogy a gyermek gondolatait érthetően, megfelelő sorrendben tudja megfogalmazni. Ezt a hétköznapokban is remekül gyakorolhatjuk. A klasszikus „Mi volt ma az oviban?” kérdésre azonban sokszor csak annyi érkezik: „Semmi.” Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gyermek nem akar mesélni. Egy egész délelőtt eseményeinek felidézése és rendszerezése nehéz feladat lehet. Segítsünk konkrétabb kérdésekkel: „Kivel játszottál ma?”, „Mi volt ma a legviccesebb?”, „Volt valami, ami nehéz volt?” stb. Mesélhetünk mi is a saját napunkról, ezzel mintát adva arra, hogyan lehet egy eseményt érthetően elmondani.
Nagyon szeretem a képsorokat is. Tegyünk a gyermek elé például három–négy képet, amelyek egy egyszerű történetet ábrázolnak. Először rendezze őket megfelelő sorrendbe, majd mesélje el, hogy mi történhetett. Segíthetünk az először, utána, végül szavakkal. Ez egyszerre támogatja a sorrendiség felismerését, a mondatalkotást, a szókincset és az összefüggő beszéd fejlődését.
A szemünkkel is tanulunk. Mi a vizuális észlelés szerepe?
Az olvasás és írás során apró vizuális különbségeket kell észrevenni. Gondoljunk például arra, mennyire hasonlíthat egymásra egy „b” és egy „d”betű, vagy mennyire fontos, hogy a gyermek megfelelően kövesse a sorokat. A vizuális észlelést is rengeteg játékkal támogathatjuk. Keressünk különbségeket két kép között, építsünk minta alapján építőkockából, rakjunk puzzle-t, párosítsunk azonos képeket vagy játsszunk memóriajátékot.
A sorrendiség és a szabályfelismerés gyakorlására készíthetünk egyszerű mintasorokat is:
🔴 🔵 🔴 🔵 🔴 …
„Mi következik?”
Később nehezíthetjük:
🔴 🔴 🔵 🔴 🔴 🔵 …
A vizuális figyelmet pedig böngészőkkel is remekül fejleszthetjük. Keressünk meg egy adott szereplőt, tárgyat vagy apró részletet a képen!
A ceruzafogás előtt kezdődik a finommotorika és a szem-kéz koordináció fejlesztése
Az írástanulás komoly finommotoros feladat. A gyermeknek megfelelően kell irányítania az ujjait, a kezét és a csuklóját, miközben szemével is követi a mozgását. Éppen ezért az iskola előtti fejlesztés nem azt jelenti, hogy minél több betűt kell leíratnunk vele. Sok hétköznapi tevékenység kiválóan előkészíti az írást, például gyurmázás, gyöngyfűzés, csipeszelés, tépés, ragasztás, vágás ollóval, építés apró elemekből, rajzolás, színezés, festés, homokba rajzolás és matricázás.
A ceruzás feladatokat is érdemes játékosan megközelíteni. Rajzoljunk utat az autónak, segítsünk a méhecskének eljutni a virághoz, kössük össze az összetartozó képeket vagy folytassunk egyszerű mintákat. A szabályos betűalakítás tanítása már az iskola feladata. Nekünk sokkal inkább az a dolgunk, hogy megfelelő alapot teremtsünk hozzá.
Be tudja-e önállóan fejezni a feladatot?
Az iskolakezdéshez nemcsak kognitív és nyelvi készségekre van szükség. Legalább ilyen fontos a feladattudat, a szabálykövetés és az önállóság fejlődése. Nem kell elvárnunk egy nagycsoportos óvodástól, hogy hosszú ideig mozdulatlanul üljön az asztalnál. Azt azonban már játékosan gyakorolhatjuk, hogy egy elkezdett, életkorának megfelelő tevékenységet befejezzen. Erre kiválóak a társasjátékok. Ki kell várni a sorunkat, figyelni kell a másikra, meg kell jegyezni és tartani kell a szabályokat, és bizony azt is meg kell tapasztalni, hogy néha nem mi nyerünk. Ezek mind fontos élmények.
Az önállóságot pedig a hétköznapi helyzetekben támogathatjuk a legjobban. Engedjük, hogy a gyermek próbálkozzon az öltözéssel, pakolja össze a saját holmiját, segítsen megteríteni, készítse elő a szükséges eszközöket egy tevékenységhez, majd pakoljon el maga után. Nem baj, ha eleinte lassabban megy. Az önállóságot ugyanis nem lehet egyik napról a másikra elvárni, lehetőséget kell adni a gyakorlására.
A játék továbbra is maradjon játék
Az iskola előtti nyár könnyen átalakulhat egyfajta „felkészítő táborrá”. Még egy feladatlap, még öt perc gyakorlás, még néhány betű… Pedig nem ez a cél. A gyermekek ebben az életkorban továbbra is elsősorban játékon, mozgáson, tapasztaláson és kapcsolódáson keresztül tanulnak.
Ha egy feladat rendszeresen sírásba, ellenkezésbe vagy kudarcélménybe torkollik, érdemes megállni és átgondolni, hogyan lehetne másképp megközelíteni. Lehet, hogy a papíron végzett vonalvezetés helyett először homokba rajzolunk. Lehet, hogy a szótagolást nem az asztalnál, hanem labdadobálás közben gyakoroljuk. Lehet, hogy a szókincset nem képkártyák segítségével, hanem sütés közben bővítjük. A fejlesztésnek nem feltétlenül kell „fejlesztésnek látszania”. Sokszor éppen azok a tevékenységek a leghasznosabbak, amelyek közben a gyermek észre sem veszi, mennyi mindent gyakorol.
Mit tehetünk tehát az iskolakezdés előtt?
Olvassunk sok mesét, és beszélgessünk róluk. Mondókázzunk, rímeljünk, szótagoljunk és játsszunk a hangokkal. Adjunk egyre összetettebb, de a gyermek számára még teljesíthető utasításokat. Társasozzunk, építsünk, gyurmázzunk, rajzoljunk és mozogjunk sokat. Vonjuk be a gyermeket a hétköznapi tevékenységekbe, adjunk neki életkorának megfelelő feladatokat, és hagyjunk időt arra is, hogy önállóan próbálkozzon. És talán az a legfontosabb, hogy ne próbáljuk néhány hét alatt „iskolássá alakítani”.
Az iskolaérettséghez szükséges készségek nem az iskolakezdés előtti nyáron jelennek meg. Évek alatt, játék, mozgás, beszélgetések, mesék, közös élmények és rengeteg gyakorlás során formálódnak. Az iskola előtti időszakban ezért nem az a cél, hogy a gyermek már mindent tudjon, amit majd első osztályban tanulni fog. Sokkal fontosabb, hogy legyen mire építenie.
Játékos gyakorlás könyvekkel
Ha az itt felsorolt feladatok hirtelen soknak tűnnek, vagy az iskola előtti időszakban szívesen egészítenénk ki a hétköznapi játékokat néhány célzottabb gyakorlófüzettel is, érdemes olyan kiadványokat választani, amelyek rövid, változatos és sikerélményt adó feladatokon keresztül gyakoroltatnak.
A Napraforgó Kiadó Gyakorolj újra és újra! Mókás feladatok része és Böngéssz és karikázz! sorozat például azért lehetnek jó társak ebben az időszakban, mert a letörölhető oldalaknak köszönhetően ugyanazokkal a feladatokkal többször is próbálkozhat a gyermek. Ez különösen hasznos lehet a vonalvezetés, a szem-kéz koordináció és a finommotorika fejlesztéséhez.
A Fejtörők, a Mini-Tanoda és a különböző iskola-előkészítő, játékos foglalkoztatók pedig többek között a figyelem, a vizuális észlelés, a gondolkodás és a szabályfelismerés gyakorlására adhatnak lehetőséget. Ezekre azonban érdemes úgy tekinteni, mint egy nagyobb eszköztár egy-egy elemére. Egy jól megválasztott foglalkoztató remek közös program lehet, de nem helyettesíti a mesélést, a társasjátékot, a mozgást, a beszélgetéseket és a szabad játékot.
Tudáspróba · 5 kérdés
Tedd próbára a tudásod!
Öt rövid kérdés az imént olvasottakból.
A kvíz működéséhez engedélyezni kell a JavaScript futtatását.
