Egy könyv már egyéves korban is a tanulás egyik fontos eszköze: a gyerek a képek, az ismétlés és a közös lapozás során szavakat, tárgyakat és összefüggéseket kapcsol össze. A közös könyvnézegetés fejleszti a figyelmet, az emlékezetet, a szókincset és a kommunikációt, miközben pozitív kapcsolatot alakíthat ki a könyvekkel.
Sok szülő mosolyogva nézi, amikor az egyéves gyereke lelkesen lapozgat egy könyvet, rámutat egy cicára vagy kutyusra, és újra meg újra ugyanazt a rövid mesét kéri. Közben gyakran felmerül bennük a kérdés, hogy vajon tényleg tanul ebből valamit? Hiszen még nem tud olvasni, sok szót nem ért pontosan, és gyakran inkább csak forgatja a lapokat, mintsem figyelné a történetet. Pedig egy egyéves gyerek rengeteget tanul a könyvekből, csak egészen másképp, mint egy nagyobb gyerek vagy egy felnőtt.
Az ismétlés és a képek ereje a korai fejlődésben
Ebben az életkorban a könyv elsősorban nem történet, hanem felfedezés. A baba figyeli a képeket, hallgatja a hangunkat, felismer mintákat, kapcsolatokat épít a szavak és a látott dolgok között. Minden közös lapozás apró tanulási helyzet, még akkor is, ha kívülről csak egyszerű játéknak tűnik. Az egyik legfontosabb terület, amelyet a könyvek támogatnak, a szókincs fejlődése.
Egy egyéves gyerek még viszonylag kevés szót használ aktívan, de sokkal többet megért, mint amennyit kimond. Amikor egy könyvben újra és újra megmutatjuk neki a kutyát, a cicát az almát vagy az autót, lassan összekapcsolja a hallott szót a látott képpel és a valódi tárggyal. Ez a folyamat elsőre nagyon egyszerűnek tűnik, valójában azonban az egyik legfontosabb alapja a nyelvi fejlődésnek.
A könyvek azért különösen hasznosak, mert a képek tiszták és egymástól jól elkülöníthetőek.
A való élet ennél sokkal bonyolultabb. Egy utcán rengeteg inger éri a gyereket egyszerre, így nehezebb felismerni, mire vonatkozik egy szó. Egy könyvben azonban egyetlen nagy piros alma vagy egy jól látható cica szerepel a képen. Ez segíti a figyelmet és a tanulást.
Az ismétlés itt is kulcsszerepet játszik. A felnőttek néha unják, hogy ugyanazt a könyvet kell tizedszer is elolvasni, amíg a kisgyerekek pontosan ebből tanulnak. Az ismétlődő szavak és képek megerősítik az emlékezetet. Egy idő után a gyerek már előre tudja, melyik oldalon mi következik, rámutat a megfelelő képre, sőt gyakran ő maga „mondja” a történet egy részét a saját módján. Persze helyenként eltér a valódi szövegtől, de ezáltal aktívan használja a képzelőerejét. Ez nem puszta utánzás, hanem egyben tanulás is. A könyvek tehát a tárgyfelismerést is segítik.
A közös könyvnézegetés ereje
Egy egyéves gyerek számára még új felismerés, hogy egy képen látható tárgy ugyanazt jelenti, mint a való életben létező dolog. Amikor meglát egy könyvben egy labdát, majd felismeri otthon a saját labdáját is, fontos kapcsolat épül az agyában. A képi ábrázolás és a valóság összekapcsolódik. Ez a képesség később az egész tanulás alapjává válik.
A könyvek ráadásul rendszerezik a világot. Egy állatos könyvből megtanulhatja, hogy vannak háziállatok, erdei állatok vagy tanyasi állatok. Nem tudatos kategóriákban gondolkodik még, de az ismétlődő csoportosítások segítik az agyát abban, hogy rendet tegyen a sok új információ között. Az emlékezet fejlődésében is nagy szerepe van a közös könyvnézegetésnek.
Egy egyéves gyerek memóriája hatalmas sebességgel fejlődik. Amikor felismer egy korábban látott képet vagy előre tudja egy mondóka végét, valójában az emlékezeti rendszere dolgozik. A jól ismert könyvek biztonságot is adnak neki, mert az ismerős dolgok kiszámíthatóak. Ezért ragaszkodnak sokszor ugyanahhoz a meséhez vagy könyvhöz hetekig.
A könyvolvasás közben ráadásul nemcsak a könyvből tanul a gyerek, hanem a közös helyzetből is. Figyeli az arcunkat, a hangsúlyainkat, a reakcióinkat. Megtanulja, hogy a kommunikáció oda-vissza működik, ő rámutat valamire, mi válaszolunk rá. Ez a közös figyelem rendkívül fontos a beszéd és a társas kapcsolatok fejlődése szempontjából. Sokszor nem is maga a történet a lényeg, hanem a beszélgetés a könyv körül.
Pozitív kapcsolat a könyvekkel
Egy egyéves gyerekkel nem feltétlenül kell szó szerint végigolvasni a szöveget. Sokkal fontosabb lehet, hogy megálljunk egy képnél, rámutassunk dolgokra, kérdezzünk, reagáljunk az ő érdeklődésére. Ha a gyereket éppen a traktor érdekli az oldalon, teljesen rendben van, ha percekig csak arról beszélgetünk. Az ilyen közös helyzetekből tanulnak a legtöbbet. Az sem baj, ha még nem ül végig egy teljes könyvet. Ebben a korban a figyelem természetesen rövid. Lehet, hogy csak néhány oldalt néz meg, aztán továbbáll.
A lapozás, a visszatérés, a rövid pillanatok mind értékesek.
A könyvekhez való pozitív érzelmi kapcsolat ilyenkor kezd kialakulni. Ha a közös olvasás nyugodt, szeretetteljes élmény, a gyerek később is örömmel fordul majd a könyvek felé. Nem azért, mert „meg kell tanulnia” olvasni, hanem mert a könyvekhez biztonság, figyelem és közös élmények kapcsolódnak.
Talán ez az egyik legfontosabb dolog, amit egy egyéves gyerek a könyvekből tanulhat, hogy az nem csupán csak egy tárgy, hanem együttlét. Egy közös felfedezés. Egy hely, ahol figyelnek rá, válaszolnak neki, és ahol újra meg újra találkozhat ismerős szavakkal, képekkel és élményekkel. Bár még nem tud olvasni, az agya közben elképesztő intenzitással dolgozik. Például kapcsolatokat épít, szavakat raktároz, emlékeket alakít ki, és lassan elkezdi megérteni a körülötte lévő világot.
