Amikor a félelem már nem csupán egy átmeneti kényelmetlen érzés, hanem észrevétlenül átveszi az irányítást a gyermekek mindennapjai felett, akkor szorongásos zavarról beszélünk. Amennyiben a szorongás nem múlik és a gyermek kerülni kezdi a megszokott tevékenységeit, a család egy sarokban megbújó, de kifejezetten súlyos problémával találhatja szembe magát. Ebből természetesen van kiút, de időben fel kell ismerni a jeleket – írja a Child Mind Institute.
A szorongás nem válogat: New York-i brókertől az amszterdami tanítónőn át a makói cipészmesterig bárkit elérhet valamilyen formában. Sokan azt hiszik, hogy ez egy tipikus „felnőttbetegség”, pedig a gyermekek sem immunisak rá. Az alábbiakban áttekintjük, milyen típusú szorongás nehezítheti meg gyermekeink mindennapjait.
Szociális szorongásos zavar
A szociális szorongásos zavarban szenvedő gyermekek esetében gyakori, hogy a társas kapcsolatok kialakítása és megélése során feszélyezetten viselkednek, de az sem szokatlan, hogy teljes mértékben elkerülik az ilyen helyzeteket. Nehezen vagy egyáltalán nem találják kortársaikkal a kapcsolódási pontot, kimaradnak a közös játékból a szünetben, nem kapcsolódnak be egy tanórai beszélgetésbe. A fiatalabb gyermekek esetében gyakoriak a pánik miatt kialakuló dührohamok vagy sírógörcsök, míg az idősebb gyermekeknél sokkal inkább remegés, izzadás és légszomj jelentkezhet. A szociálisan szorongó gyermekek mindennapjait belengi az aggodalom amiatt, hogy a környezetük elítéli őket a társas helyzetekben tanúsított viselkedésük miatt.
Szelektív mutizmus
A szelektív mutizmus részben hasonlít a szociális szorongásos zavarhoz: a gyermekek kerülik a társas helyzeteket, nehezükre esik megszólalni nagyobb tömeg előtt, például az iskolában. A szelektív mutizmusban szenvedő gyermekek esetében a szorongásuk túlmutat az egyszerű, mezei szégyenlősségen: a gyermekek akkor sem képesek megszólalni, amikor igazán szeretnének. A szelektív némaság jelentkezhet egy adott helyen, pl. iskolában, bevásárlóközpontban, de akár egy adott személy jelenlétében is.
Szeparációs szorongásos zavar
A szeparációs szorongással küzdő gyermekek nehezen viselik, ha elválasztják őket gondviselőiktől. A helyzet olyan feszültséget válthat ki belőlük, amely életkorukhoz képest igencsak szokatlannak mondható. Az elválasztástól félő gyermekek fejében a búcsúzás pillanatában – és azt követően – a lehető legrosszabb forgatókönyv játszódik le újra és újra. Az egyik talán leggyakoribb aggodalom a gondviselő esetleges megbetegedése, halála. Ezekre a gyermekekre jellemző, hogy kerülik az összes olyan szituációt, pl. iskolát, edzést, amely során búcsút kell venniük szüleiktől.
Generalizált szorongásos zavar
A generalizált szorongásos zavarban vagy GAD-ban szenvedő gyermekek mindennapi, mások számára talán jelentéktelen dolgok miatt aggódnak. Szoronganak amiatt, hogy egyenes háttal ülnek-e az iskolapadban, hogy elég hangosan köszöntek-e a bolti eladónak. A GAD-val küzdő gyermekek leggyakrabban tanulmányi eredményeik miatt aggódnak, ami sok esetben rányomja a bélyegét a tényleges iskolai teljesítményükre. A generalizált szorongásos zavarral küzdő gyermekek az élet minden területén a tökéletességre törekszenek. Mivel ezt a maximalizmust lehetetlen fenntartani, a folyamatos megfelelési kényszer belső feszültséghez és alvási nehézségekhez vezet náluk.
Pánikzavar
A pánikzavarral küzdő gyermekek esetében mutatkoznak meg talán a legszembetűnőbb tünetek. A váratlanul jelentkező pánikrohamok – amelyeket izzadás, heves szívverés, remegés, szédülés és légszomj is kísérhet – ijesztő jellegük és gyors lefolyásuk miatt óriási riadalmat keltenek a gyermekekben és a szülőkben is. A rohamok kiszámíthatatlansága további terhet ró a gyermekre, aki állandó szorongással várja a következőt, amely fokozatosan beszűkíti mindennapjait és jelentősen kihat a teljesítményére is.
Kényszerbetegség
A kényszerbetegségben vagy OCD-ben szenvedő gyermekek impulzív, nem kívánt gondolatokat vagy feleslegesnek tűnő aggodalmat tapasztalnak. Ezeket kényszergondolatoknak vagy obszesszióknak nevezzük. Gyakran ismétlődő, már-már szokássá váló cselekvéseket tesznek magukévá – ezek az úgynevezett kényszercselekvések –, amelyek segítenek a megnyugvásban.A leggyakoribb tünetek közé tartozik az állandó félelem, hogy valami rosszat tettek, ami miatt gyakran kérnek megerősítést és visszacsatolást a felnőttektől. Az OCD egyik legszembetűnőbb jele lehet például a kényszeres, többszöri kézmosás vagy a tárgyak görcsös sorba rendezése.
Specifikus fóbia
A specifikus fóbia esetében a gyermekeknek rendkívüli félelmeik vannak olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyek alapvetően nem számítanak veszélyesnek. Ártatlan, kárt okozni nem tudó kisállatok, közlekedési objektumok – például hidak vagy alagutak – válnak a félelem forrásává. Ezek a gyermekek szoronghatnak egymástól jelentősen eltérő dolgoktól: jelmezes emberektől, heves esőzéstől vagy akár a hangos zajoktól.
Sajnos az sem szokatlan, ha egy gyermeknél egy időben a szorongás több fajtája is jelen van. A gyermekeknél tapasztalható szorongó állapot, a múlni nem akaró félelem időbeni felismerése nagyon fontos és mielőbbi aktív megoldást igényel.
