Sok szülőben felmerül a kérdés, hogy van-e értelme mesélni egy néhány hónapos babának. Hiszen még nem érti a történetet, nem követi a cselekményt. Kívülről nézve úgy tűnhet, mintha teljesen mindegy lenne, mit mondunk neki. Hiszen nem tudja ki az a királyleány, miért repül a sárkány, és hogyan kívánhatunk hármat, ha kifogjuk az aranyhalat. Pedig a közös mesélés már egészen pici korban is fontos. Elsőre nem is gondolnánk, de rengeteg pozitív hatása van.
A baba ugyanis nem a történetet hallja meg először, hanem bennünket. Az első hónapokban a csecsemő számára a világ még főleg érzésekből, hangokból, ritmusokból és ismétlődő mintákból áll. Az anyanyelv dallama, a szülő hangszíne, a test közelsége sokkal többet jelent számára, mint maguk a szavak. Amikor egy szülő mesélni kezd, a baba nem azt figyeli, hogyan végződik a történet. Azt érzékeli, hogy valaki hozzá fordul, rá figyel, vele van.
A mesélés szerepe a kötődés kialakulásában
A mesélés ilyenkor valójában kapcsolódás. A csecsemők már az anyaméhben is hallják a külvilág hangjait. Felismerik az édesanya hangját, reagálnak bizonyos dallamokra, ritmusokra. Születés után ez az ismerős hang biztonságot jelent számukra. Ezért van az, hogy egy nyugodt, lágy hang sokszor önmagában képes megnyugtatni egy síró babát. Amikor ölbe vesszük, magunkhoz húzzuk és beszélünk hozzá, az érzékei egyszerre kapcsolódnak össze: hallja a hangunkat, érzi a testmelegünket, látja az arcunkat, érzékeli a ringatás ritmusát. Ezek együtt adják azt az élményt, amitől a baba biztonságban érzi magát.
A mesélés egyik legfontosabb eleme tehát nem maga a mese, hanem a közös jelenlét. Sok szülő azért bizonytalan, mert úgy érzi, „igazi” mesét kellene mondania. Pedig egy pár hónapos babának szinte teljesen mindegy, mit olvasunk fel. Lehet verses mondóka, rövid gyerekmese, és saját történet is. Random, légből kapott mese, kitalált karakterekkel.
Ami igazán számít, az a hang ritmusa, az ismétlődés és a figyelem. A babák különösen szeretik az ismétlődő hangzásokat. Ezért működnek olyan jól a mondókák, ölbeli játékok, ritmikus versikék. Az ismétlés kiszámíthatóvá teszi a világot. A visszatérő hangok és dallamok ismerőssé válnak, az ismerős dolgok pedig megnyugtatóak.
Mesélés közben a baba az emberi kommunikáció alapjait is tanulja. Figyeli a hangsúlyokat, az arcjátékot, a szüneteket, a beszéd ritmusát. Ezekből épül fel később a nyelvértés és a beszédkészség alapja. Mindez azonban nem tanításként történik, hanem természetes együttlétként. Éppen ezért a közös mesélésnek nincs „helyes” módja. Nem kell végigolvasni minden oldalt. Nem kell szépen artikulálni vagy különleges hangokat utánozni. Nem kell minden este hosszú programot szervezni. Sokszor néhány nyugodt perc is elég. A baba számára a legfontosabb az, hogy ilyenkor osztatlan figyelmet kapjon. Látja a képeket, elmerül a színes illusztrációkban és a lapozás is külön élmény számára.
Az esti mesélés ereje
Az esti mesélésnek különösen erős érzelmi jelentősége lehet. Egy ismétlődő esti rutin, a fürdés, ölelés, halk mese, altatás segít a babának megérezni a nap ritmusát. Idővel ezek a visszatérő mozzanatok előre jeleznek számára valamit, például, hogy most pihenés következik, most biztonságban vagyok, most együtt vagyunk. A mesélés tehát nem teljesítmény, hanem érzelmi tér.
Sokan attól tartanak, hogy túl korán kezdik. Pedig valójában nincs olyan, hogy túl korai mesélés. Egy újszülöttel való beszélgetés, dúdolás, mondókázás mind ugyanennek a kapcsolódásnak a része. A baba nem azt méri, mennyire izgalmas a történet. Azt érzi, hogy a hangunk hozzá tartozik.
A mai világban rengeteg inger veszi körül már a legkisebbeket is. Villogó játékok, háttérben szóló televízió, telefonok, és a külvilág folyamatos zaja. A mesélés ezzel szemben lelassulás. Egy csendes, egyszerű helyzet, ahol csak két ember van jelen egymás számára. Ez az élmény nemcsak a babának fontos, hanem a szülőnek is. Sok édesanya és édesapa számol be arról, hogy a közös mesélés nekik is kapaszkodóvá vált a fárasztó napokban.
A mesélés hosszú távú hatása
Nem kell tökéletes mesélőnek lenni ahhoz, hogy ez működjön. A baba számára a legszebb hang nem a legprofibb, hanem az, amelyik ismerős számára. Az, amelyik ringatta, vigasztalta, nevetett vele. Az a hang, amelyhez biztonság kapcsolódik. Talán ezért emlékszünk később olyan erősen az esti mesékre is. Nem feltétlenül magára a történetre, hanem arra az érzésre, hogy valaki ott ült mellettünk, figyelt ránk, és időt adott nekünk. Ez az érzés már egy pár hónapos baba számára is valódi tapasztalat.
Amennyiben nem rendelkezünk nagy képzelőerővel, és mégiscsak a könyvből való olvasást választanánk, rengeteg alternatíva közül választhatunk. Mielőtt elvesznénk a kínálatban érdemes kicsit vizsgálódni, hiszen ebben a korban a rövidebb hangvételű, színesebb darabokat talán optimálisabbak lehetnek. Akár vastagabb kihajtós példányok, hiszen így könnyebben interakcióra ösztönözhetjük a gyereket. Figyeljünk a hangsúlyra, mert azt kifejezetten érdekesnek és figyelemfelkeltőnek tartják.
A lényeg a közös pillanat, a meghittség, a lecsendesedés és az együtt töltött minőségi idő.
