Az érzelmi fejlesztésben jól használható az Én és az érzéseim sorozat egyszerű, vizuálisan áttekinthető felépítése. A szerző bemutatja, hogyan egészítette ki a könyveket képkártyákkal, és miként alakította őket személyre szabható fejlesztőeszközzé.
Gyógypedagógusként, autizmussal élő gyermekekkel dolgozva szeretem azokat az eszközöket, amelyek könnyen érthetők, vizuálisan jól feldolgozhatóak és nagy segítséget nyújtanak a tanításában. Az Én és az érzéseim sorozat kötetei pont ilyen kiadványok. A kellemes színvilág, az egyszerű illusztrációk és az egyszínű hátterek nem terhelik túl a figyelmet. Ez autizmussal élő gyermekek esetében különösen fontos, hiszen számukra a túl sok vizuális inger gyakran megnehezíti a feldolgozást.
A szövegek egyszerűek, mégis a nehezebben értő, illetve alternatív kommunikációt használó autista tanulók számára esetenként még mindig sok információt tartalmaznak egyszerre. Ez azonban nem a mű hiányossága, mivel az átlaghoz képest ennek a kötetnek a felépítése tényleg előnyös, mert a benne lévő történeteket tovább tudom adaptálni a saját tanítványaim igényeihez igazítva.
Elkészítettem a könyv saját, vizuális kiegészítését. Minden oldal legfontosabb üzenetét egy-egy PECS-kártyához hasonló, laminált képkártyán foglaltam össze. Ezeket tépőzáras rögzítéssel a megfelelő oldalakra lehet illeszteni, így a történet még egyszerűbbé és még inkább vizuálissá válik.
Ez a fajta továbbgondolás, kiegészítés számos érzelmi fejlesztési lehetőséget kínál.
Segíti a kép-egyeztetést, támogatja a szövegértést, fejleszti az önálló szövegalkotást akár kizárólag képek segítségével is, valamint interaktívvá teszi a könyv használatát. A gyerek nem csupán hallgatja vagy nézi a történetet, hanem aktívan részt is vehet benne. Ez a cselekvésen keresztüli tanulás sok autizmussal élő gyermek számára jelentős segítséget nyújt. A kivehető kártyák a könyvtől függetlenül is használhatók. A boldogság különböző megjelenési formái önállóan is csoportosíthatók, párosíthatók, sorrendbe rendezhetők, így a mesekönyv már nem kizárólag a történethez kötődik, hanem valódi fejlesztőeszközzé válik.
Hosszú távon a különböző érzelmeket tartalmazó köteteket a gyermekekkel egyenként dolgozzuk fel, és amikor már több könyv anyagát is ismerik – például a boldogságot és a szomorúságot –, a kártyák segítségével a könyvek nélkül is össze tudják majd hasonlítani az egyes érzelmeket. Lehetőség nyílik csoportosításra, hasonlóságok és különbségek felismerésére, valamint annak megértésére, hogy ugyanaz a helyzet, különböző emberekből különböző érzéseket válthat ki.
Ahogy a sorozat újabb kötetei is bekerülnek a fejlesztésbe, fokozatosan kialakul egy komplex, bővíthető, érzelmi fejlesztő eszközkészlet.
Ennek elemei szabadon kombinálhatóak, kiegészíthetőek saját fényképekkel, piktogramokkal vagy személyre szabott szövegekkel, így igazítva őket minden gyermek kommunikációs szintjéhez és egyéni szükségleteihez. Bár én elsősorban autizmussal élő tanulókkal dolgozom, úgy gondolom, hogy a sorozat ennél jóval szélesebb körben is kiválóan használható érzelmi fejlesztésére. Értelmileg akadályozott, beszédfejlődési nehézséggel élő vagy épp nyelvi fejlesztésre szoruló gyermekek esetében ugyanúgy beszélgetésindító lehet, mint az óvodai és alsó tagozatos gyerekek érzelmi nevelésben.
Kevés olyan könyvvel találkozom, amely ennyire természetes módon alakítható át személyre szabott fejlesztőeszközzé. A könyv adja azt a biztos vizuális és tartalmi alapot, amelyre egy egyéni szükségletekhez igazított fejlesztőeszköz épülhet.
