A Beszélgetőmesék sorozat az érzékeny, nehezen megfogalmazható élethelyzeteket a gyerekek számára befogadható történeteken keresztül közelíti meg. Az És engem ki visz ma haza? az állatmenhely példájából kiindulva beszél az otthontalanságról, a gyermekotthonról, a biztonságról és az empátiáról.
Hitvallásom, hogy a gyermek lelkéhez a meséken át vezet az út.
Nap mint nap rengeteg olyan helyzet adódik, amely lenyomatot hagy a kicsi életén. Szituációk, amiket nem ért, témakörök, amikben még bizonytalan. Néha hiába az otthoni, biztonságos közeg, egyszerűen nem tudja, miként hozzon fel egy témát, mert talán még a kérdést sem tudja igazán megfogalmazni. Csak gomolyog benne az a sok ki nem mondott érzés, a kételyek pedig gyűlnek. Viszont megoldás nincs.
A mesék által azonban – legyen az előre megírt vagy a pillanat hevében, a szülő fejében megszületett – megértést, választ és reakciót tudunk a részükre biztosítani. Megfelelő munícióval felvértezve pedig könnyebb a továbblépés.
Pályi Csilla Beszélgetőmesék sorozata is ezzel a célzattal született meg. A szerző olyan témákat mutat be egy-egy történeten keresztül a köteteiben, amelyek ma igencsak érzékeny tartalomnak minősülnek. Nem könnyű, de valójában mindennapos témák, amelyeket nehéz lehet a kisebbek részére elmagyarázni, átadni. Legutóbbi megjelenése, az És engem ki visz ma haza? című kötet az otthontalanság témáját járja körül meglepő alapossággal, a gyerek nyelvén szólva.
A történet főszereplői egy háromtagú manócsalád, anya és két kis csemetéje, akik egy séta alkalmával felfedezik, hogy az erdőben új egység létesült: egy állatmenhely. Betérve sok-sok állattal találkoznak, akik mind különböző történetekkel rendelkeznek. Bár ők nem visznek haza senkit – mivel az adott körülményeik ezt nem teszik lehetővé –, szeretnék támogatni az ott zajló munkát. Így végül egy négytagú kutyacsalád megsétáltatásával járultak hozzá a menhely működéséhez. Séta közben pedig olyan gyermekek sorsára terelődik a szó, akiknek nem adatott meg egy biztonságos otthon a saját családtagjaik körében.
A szerző kellő tudatossággal építette fel a történetét.
Ahelyett, hogy kapásból belevágott volna a központi témába, a menhely létével adott neki egy keretet, s így szép bevezetése, valamint lezárása is lett. Az állatok közel állnak a gyermekek világához, így számukra ez a téma érdekes és könnyen befogadható, annak minden aspektusával együtt. Kiemelném a tudatos állattartásra vonatkozó apró, ám annál jelentősebb mondatok jelenlétét a könyvben, amivel az anya könnyen és egyszerűen elmagyarázza, miért nem tudnak most örökbe fogadni egy állatot sem, noha szívük szerint az összeset hazavinnék.
A felépített párhuzamot használva a szerző szépen áttereli a szót a gyermekotthonban élő fiatalokra. A könyvben megfogalmazott kérdések valóban felbukkanhatnak a gyerkőcök fejében is, így nem éreztem úgy, hogy nagyobb mélységbe megy bele, mint amit az adott szituáció megkívánt. Ugyanakkor nem szépít, hanem felsorolja a valós okokat, amiért egy gyermek ilyen otthonba kerülhet, ahelyett, hogy a saját szüleivel élne együtt.
Elbeszélés közben, a könyv több pontján is beépítésre kerültek kérdések és feladatok, melyek Polányi Viktória tanácsadó szakpszichológustól származnak. Ezek segítségével a gyermek meseolvasás közben mindvégig monitorozhatja, milyen érzések születtek meg benne, mind saját maga, a családja és a rosszabb sorsú állatok és gyermekek iránt.
Segíti őket a megismerési folyamatban és támogatja a jelenetek feldolgozását, miközben az empátiát is fejleszti.
Ezt a könyvet forgatva fontosnak tartom kiemelni, hogy bizonyos témákhoz szükséges, hogy a gyermek elérjen már egy adott szintet. Ha kérdés merül fel benne, természetesen azt fontos tényszerűen megválaszolni, azonban mindig a korának megfelelően, csak annyit adni, amennyit be tud fogadni.
A Beszélgetőmesék egy remek edukatív sorozat. Leginkább az iskolás korosztályt célozzák meg, ahol például akár egy tanóra keretein belül is fontos ismereteket adhat. A kisebbek részére is meríthető belőle ötlet, de véleményem szerint ott még nem célszerű a mesét felolvasni és a feladatokat megoldani, mert az még túl nagy falat lenne a részükre. Mindennek eljön a maga ideje.
