A lapozó a baba számára nem pusztán könyv, hanem megfogható, lapozható játék és közös élmény is. A cikk bemutatja, miért vonzó az ismétlés a legkisebbeknek, hogyan segíti a közös nézegetés a korai kommunikációt, és miként dolgoztatja meg a kis kezeket. Közben konkrét interaktív lapozókat is megismerhetünk.
Ha valaki még nem töltött hosszabb időt egy egyéves körüli gyerekkel, talán meglepődik azon, hogy egy baba akár tízszer is ugyanazt a könyvet akarja végignézni egymás után. Ugyanazokat a képeket, ugyanazokat a mondatokat, ugyanazokat a mozdulatokat. Felnőttként ilyenkor gyakran azt gondoljuk: „Biztosan unja már.”
A valóság viszont éppen az ellenkezője. A lapozók azért olyan népszerűek a legkisebbek körében, mert pontosan azt adják, amire ebben az életkorban szükségük van: ismerős képeket, kiszámítható élményeket és rengeteg lehetőséget arra, hogy aktívan részt vegyenek a „meseolvasásban”.
A könyv, amit nem csak nézni lehet
Egy baba számára a könyv eleinte nem történet. Sokkal inkább egy izgalmas tárgy. Meg lehet fogni, el lehet fordítani. Néha még meg is lehet rágcsálni. A vastag kartonlapok könnyen kézbe vehetőek, és nem szakadnak el attól, hogy a kicsi önállóan próbálkozik a lapozással. Ez önmagában is hatalmas sikerélmény.
Emlékszem, amikor először sikerült egyedül átlapozni egy vastag lapot a kisfiamnak.
Nem a képre reagált először, hanem arra, hogy sikerült a mozdulat. Visszalapozott. Újra előrelapozott. Aztán még egyszer és még egyszer. Újra és újra ismételgette. A könyv tartalma másodlagos volt, maga a lapozás jelentette a játékot. Talán ezért is van az, hogy sok baba hosszú percekig képes ugyanannál az oldalnál időzni. Nem feltétlenül a történet érdekli, hanem az, hogy mit tud csinálni a könyvvel.
A mutogatás, mint korai kommunikáció
A lapozók másik nagy varázsa a közös nézegetés. A legtöbb szülő ismeri azt a pillanatot, amikor a baba egyszer csak rámutat valamire a könyvben. Egy kutyára, egy cicára, vagy egy piros autóra. És elindul a párbeszéd:
– Hol a kutya?
– Ott!
– Mit mond a kutya?
– Vau!
Ezek az egyszerűnek tűnő helyzetek valójában rengeteg közös élményt adnak. Nem kell hozzá hosszú mese vagy bonyolult történet, elég néhány jól felismerhető kép. Bár, még nem tudnak beszélni, ettől függetlenül szívesen mutatnak rá éppen aktuális kedvencükre. A babák ráadásul imádják ugyanazokat a dolgokat újra és újra megkeresni. Sokszor előbb tudják, melyik oldalon van a kedvenc állatuk, mint azt, hogy pontosan hogyan kell kimondani a nevét.
Ez a fajta repetitív ismétlés az, amitől a felnőttek néha megőrülnek.
Van egy mondat, amit szinte minden szülő elmondott már: „Ezt a könyvet ma csak tizenkétszer olvastuk el.” A babák számára azonban az ismétlés nem unalmas. Épp ellenkezőleg, nekik biztonságot ad.
Amikor újra ugyanaz a kép következik, ugyanaz az állat bukkan fel, ugyanaz a kérdés hangzik el, a gyermek pontosan tudja, mi fog történni. Ettől magabiztosabb lesz és egyre aktívabban kapcsolódik be. Sokszor azt vettem észre, hogy egy kedvenc lapozónál már előre mutatott a következő oldalra, vagy várta a megszokott mondatot. Olyan volt, mintha ő is mesélne.
A finommotorika fejlesztése játék közben
A lapozók egyik legnagyobb előnye, hogy észrevétlenül dolgoztatják a kis kezeket. A lap megfogása, megemelése, átfordítása elsőre egyszerű mozdulatnak tűnik, de valójában komoly gyakorlást igényel. Ahogy a gyerek egyre ügyesebben lapoz, fejlődik a kéz-szem koordinációja és az ujjak finom mozgása is.
Különösen izgalmasak ebből a szempontból azok a könyvek, amelyekben valamit meg lehet húzni, el lehet fordítani vagy meg lehet érinteni. A legtöbb baba ösztönösen keresi az ilyen interaktív elemeket. Nem véletlenül lesznek gyakran ezek a kötetek a legnagyobb kedvencek.
Lapozók, amelyek nálunk beváltak
A Napraforgó Könyvkiadó kínálatában rengeteg olyan könyv található, amelyet kifejezetten a legkisebbeknek terveztek. A vastag lapok, az élénk illusztrációk és az interaktív megoldások miatt hamar a mindennapok részévé válhatnak.
A Mókás hangok – A traktor igazi kedvenc lehet azoknak a gyerekeknek, akiket minden guruló vagy zúgó jármű lenyűgöz. A hangmodul gombjával életre kel a traktor, ami még izgalmasabbá teszi a közös lapozgatást. A hangok nemcsak mosolyt csalnak a kicsik arcára, hanem segítenek összekapcsolni a képeket a valódi élményekkel is. A legtöbb baba imádja újra és újra megnyomni a gombot, így a könyv egyszerre lesz mese, játék és felfedezés. Ráadásul remek alkalom arra is, hogy beszélgessünk arról, mire való egy traktor, hol találkozhatunk vele, vagy milyen állatok élnek a farmon. Így a közös olvasásból könnyedén egy vidám, interaktív beszélgetés kerekedik.
A Gumis lapozó – Dinoszauruszok már első kézbevételre különleges. A szereplőket borító gumitextúrák izgalmas felfedeznivalót adnak babák számára. A kartonoldalakat könnyű lapozni, a dinoszauruszok pedig még akkor is érdekesek, ha a kicsi még nem tudja a nevüket. Elég együtt nézegetni a színeket, megszámolni a tüskéket vagy utánozni, milyen hangot adhatna egy-egy óriási dinó. Tapogatni, nyomkodni és könnyedén felfedezni.
A Füles lapozó – Állatok a tanyán igazi interaktív élmény. A kis fülek szinte hívogatják a kíváncsi kezeket, így a gyerekek könnyebben megtalálják a következő oldalt, és önállóan is szívesen lapoznak. Közben megismerik a legismertebb háziállatokat, és persze jöhetnek a kedvenc állathangok is, amiket szinte minden baba örömmel utánoz.
A Hová bújtam? – Tengeri állatok és a Ki bújt el? – Tengeri állatok azok közé a könyvek közé tartoznak, amelyeket újra és újra elő lehet venni. A bújócskázós feladatok miatt a gyerekek aktívan keresgélnek, figyelnek a részletekre, és minden alkalommal ugyanakkora örömmel fedezik fel, ki rejtőzik a képen. Az ismétlődő kérdések miatt nagyon hamar bekapcsolódnak a „meseolvasásba”, még akkor is, ha beszélni még alig tudnak.
A Bújócska… az állatokkal szintén remek választás a legkisebbeknek. A kukucsjáték szinte minden babát leköt, hiszen a meglepetés ereje ebben a korban szinte kifogyhatatlan. Amikor felhajtják a kis részeket, és előbukkan egy újabb állat, mindig úgy örülnek neki, mintha először látnák.
A lapozókban talán az a legjobb, hogy nem kell hozzájuk hosszú mese vagy különleges program.
Elég néhány nyugodt perc együtt a kanapén, egy kíváncsi kisgyerek és egy könyv, amit már századszor lapoztok végig. Valószínűleg százegyedszer is ugyanolyan lelkes lesz érte.
Miért éri meg már babakorban?
Sokan úgy gondolják, hogy egy néhány hónapos baba még túl kicsi a könyvekhez, pedig ilyenkor még egyáltalán nem az a cél, hogy végig üljön egy mesét. A közös lapozás sokkal inkább egy meghitt együtt töltött idő. A baba közben hallja a hangunkat, figyeli az arcunkat, megérinti a könyvet, mutogat, nevet és közben rengeteget tanul anélkül, hogy észrevenné.
Nem kell hozzá hosszú mese vagy különleges történet. Néha elég annyi, hogy együtt megkeressük a cicát, megszámoljuk a kiskacsákat, vagy századszorra is megkérdezzük: „Hová bújt a halacska?” Ezekből az apró, ismétlődő pillanatokból lesznek azok az emlékek, amelyek később természetessé teszik a könyvek szeretetét.
Én azt vettem észre, hogy nem az számít, mennyi könyv van a polcon, hanem hogy előkerülnek-e a mindennapokban. Akár reggel ébredés után, akár lefekvés előtt, vagy csak két játék között is lehet öt percet lapozgatni. Ezek a rövid, közös pillanatok sokszor többet jelentenek, mint gondolnánk. A babának játék, nekünk pedig egy kis lelassulás a rohanó napban, és talán ezért szeretjük mi, szülők is annyira a lapozókat.
