Valószínűleg minden szülő a legjobbat akarja gyermekének: legyen sikeres, pénzügyileg független és boldog. Az viszont, hogy a szülő miben látja a sikeres jövő kulcsát, és hogy a gyermek mire vágyik, gyakran jelentősen eltér egymástól. A szülők, mivel jóval tapasztaltabbak, előszeretettel terelgetik gyermeküket olyan döntések felé, amiket ők jónak látnak. A Child Mind Institute szakértőinek tippjei segíthetnek megtalálni a határt az egészséges támogatás és a túlzott nyomásgyakorlás között.
A szülők hajlamosak már a gyermek csecsemőkorában elmélyülten tervezgetni annak jövőjét. Sokan már óvodás korban hordják gyermeküket sportegyesületekbe vagy színházi meghallgatásokra. Ez egyfelől lehetőséget ad a gyermekeknek, hogy már kiskoruktól kezdve változatos élményekben legyen részük, amiből később akár karrier is lehet. Rosszabbik esetben azonban a túlzott nyomásgyakorlás hatására a gyermekek magukba fordulhatnak vagy szorongóvá válhatnak. Kifejezetten nehéz azt meghatározni, hogy meddig egészséges a támogatás és mikortól fordul át kényszerbe.
A gyermekek ösztönzése
„A gyerekek ösztökélése arról szól, hogy kimozdítjuk őket a komfortzónájukból, majd ezt a zónát lépésről lépésre tágítjuk” – magyarázta dr. Harold S. Koplewicz gyermek- és serdülőpszichiáter, a Child Mind Institute alapító elnöke. „A kellemetlenségek elviselésének képessége nagyszerű tulajdonság az életben, ráadásul szívósabbá és rugalmasabbá teszi őket.”
Dr. Koplewicz még hozzátette, hogy azon is múlik, mire ösztönözzük a gyerekeket, hogy mit tartunk a legjobb érdeküknek. „Beletartozhat az is, hogy az iskolában jobb tanulásra és jobb tanulmányi teljesítményre sarkalljuk őket. És arra is ösztönözzük őket, hogy próbáljanak ki új dolgokat, amelyekről úgy véljük, gazdagítják az életüket és jó érzéssel töltik el őket.” A korai, ésszerű ösztönzés gyakran komoly előnyt biztosíthat a gyermekek számára a jövőbeli versenyhelyzetekben, akár a középiskolai, akár az egyetemi felvételin, a társaikkal szemben.
A kulcs a megismerés
Gyermekünk személyiségének, képességeinek és vágyainak ismerete elengedhetetlen tényező annak megítélésben, hogy mikor és milyen formában ösztökéljük őt. Mindenekelőtt a gyermek megismerésén kell, hogy legyen a fókusz. Ez hatványozottan igaz a tanórán kívül végzett tevékenységekre, ahol egy szabadabb közegben figyelhetőek meg a gyermek erősségei és érdeklődési köre. Sok szülő beleesik abba a hibába, hogy saját gyermekkori élményeit, céljait és álmait vetíti rá gyermekére.
„A szülők nagy része arra vágyik, hogy a gyerekei elkerüljék azokat a hibákat, amelyeket ők maguk elkövettek”
– elmélkedik dr. Koplewicz. Így tehát, ha egy szülő úgy véli, hogy ő saját maga sikeresebb lehetett volna az életben, ha sport helyett tanul, vagy éppen fordítva, nagyobb valószínűséggel abba az irányba fogja terelni gyermekét. Ugyanígy elmondható, ha a szülő sikeresnek érzi magát azon az úton, amin ő végigment, előszeretettel erőlteti rá ugyanazt az utat saját gyermekére is.
Mi a teendő, ha a gyermek ellenáll?
„Amennyiben ellenállásba ütközünk, érdemes átgondolni saját indítékainkat, amiért egy adott irányba tereljük a gyereket” – mondja dr. Koplewicz. „Vajon azért bátorítjuk, ösztökéljük a gyerekeinket, mert ez az ő érdeküket szolgálja, vagy pedig azért, mert mi magunk akarjuk ezt?” Fontos tudatosítani, hogy a szülő és a gyermek egymástól eltérő személyiség, eltérő célokkal, értékekkel és vágyakkal. Amikor a gyermekek nem reagálnak a gyengéd nyomásra érdemes lehet megvizsgálni, hogy mi állhat a dolgok útjában.
Neveljünk kitartó gyermeket!
Új hobbik vagy tevékenységek kipróbálása esetén érdemes lehet a gyermeket arra ösztönözni, hogy végigvigye, amit elkezdett. Amennyiben beiratkoznak nyolc balettórára, tudniuk kell, hogy mind a nyolcat meg kell csinálniuk még akkor is, ha az első óra után valami teljesen más tevékenység tűnik vonzónak.
Dr. Janine Domingues, a Child Mind Institute klinikai szakpszichológusa hozzáteszi, hogy ezekben az esetekben „arra is próbálod tanítani a gyermekedet, hogy ha elkötelezi magát valami mellett, jó, ha kitart mellette.” Azért, mert elsőre történt valami kellemetlen, vagy elmaradt a kezdeti sikerélmény, nem jelenti azt, hogy a további időtöltés is sikertelen és felesleges lesz. Ez remek módja annak, hogy a gyermekek megtanulják, hogy rugalmasan kell gondolkodniuk és nem szabad az első akadálynál egyből visszavonulót fújniuk.
Mikor csap át a támogatás erőltetésbe?
Könnyen elkövethetjük azt a hibát, hogy az ártatlannak tűnő támogatás átcsap túlzott nyomásgyakorlásba. „Ha a gyerek túlságosan zaklatottá válik, vagy a megküzdési nehézségek jeleit mutatja, túl messzire mentünk” – mondja dr. Koplewicz. Persze ebben az esetben akár életkori sajátosságokból adódó változásokról is szó lehet, de dr. Domingues is egyetért azzal, hogy „határozottan vannak pillanatok, amikor talán túl erősen nyomjuk őket”. Az kulcs az odafigyelés: az egészséges ösztönzés és a túlzott nyomásgyakorlás közötti egyensúly megtalálása egyes esetekben nehézkes lehet, de a gyermekek valódi igényeinek figyelembevételével közel sem lehetetlen.
ⓘ A cikk szakmai tartalmáért a szerző felel. További információ a felelősségi nyilatkozatban.
